Gundel Károly

 
Bp., 1883 szept. 23. - Bp., 1956 nov.28.

     Gundel János öt gyermeke közül Károly lépett atyja örökébe, aki a magyar vendéglős szakma egyik vezető egyénisége volt. A kereskedelmi iskolák elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben tanulta a mesterséget. 1906-ban a Nemzetközi Hálókocsi Társaság rbatói és tátralomnici telepének szállodai titkára, 1908-tól igazgatója. 1910-ben átvette a híres városligeti Wampetics éttermet, emellett 1920-tól 1925-ig a Royal Szálló, 1927-től 1948-ig a Gellért Szálló éttermeinek is bérlője volt.
    
     A képzőművészek, írók, politikusok kedvelt zöldvendéglőjét még Wampetics Ferenc idejében 1896-ban Bauer Ervin tervei szerint átépítették, így nyerte el mai formáját. Gundel Károly vezetése alatt vált a vendéglő neve: a "Gundel", fogalommá. Egyed Zoltán ezt írja: "..egy kicsit fél Budapest a Gundel családhoz tartozik,...hiszen ha valaki nemcsak flancból megy el ebédelni vagy vacsorázni, hanem tényleg jól is akar enni, akkor azt szokták mondani: menjünk el a Gundelhez!" Egy 1937-es dokumentum szerint 13 szakács dolgozott a konyhán, 52 pincér és idénytől függően 40 valahány egyéb alkalmazott. Több mint száz fő a családtagokon kívül. (Gundel Károly 13 gyermeke közül heten segítettek, dolgoztak az üzletben. Károly, a legidősebb New Yorkban vezetett egy éttermet, Ferenc pedig több szállodában, köztük a Gellértben működött, szakkönyveket írt és a Vendéglátóipari Főiskola docense lett.) Gundel Károly étlapjain a magyar és francia konyha ételein kívül szerepeltek egyéni ételkreációi is. A szakirodalom mintegy húsz ételről tud, melyeket ő kreált. Közülük bár a Gundel-palacsinta lett a legnépszerűbb, (melyet ma nemcsak a vendéglői étlapokon, hanem kereskedelmi forgalomban, mirelit termékként is megtalálunk) a többivel is találkozunk a nemzetközi étlapokon: Fogas Gundel módra, Gundel tokány, Borjúborda Gundel módra, Hargitai sertésborda, Gellért saláta, Gundel saláta, Liget saláta stb.
    
     Gundel Károlyt publicisztikai és szakírói tevékenysége révén is a magyar vendéglősipar egyik vezető egyéniségeként tartják számon. Kellér Andor szerint: "Rendkívüli műveltségű ember volt. Érzékletesen és pontosan írt, hányszor emlegettük: milyen író lehetne, de ő ragaszkodott örökölt és választott vendéglősi hivatásához." Gasztronómiai könyvei a szakmatörténet legjobb és legismertebb forrásai közé tartoznak. Legfontosabb művei: A vendéglátás művészete (Bp. 1934), A vendéglátás mestersége (Bp. 1940), A magyar konyha fejlődése és a magyar szakácskönyv-irodalom a 18. sz. végéig (Bp. 1943). Tanácsaival készült Karinthy Frigyes: Vendéget látni, vendégnek lenni című könyvecskéje (Bp. 1933). Kis magyar szakácskönyv (Bp. 1937) című népszerű könyvét 7 nyelvre fordították le és 38 kiadást ért meg.
    
      A két világháború között Gundel Károly nagy szerepet játszott a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete működésében, tiszteletbeli elnöke és örökös dísztagja lett. Érdemeket szerzett az idegenforgalom fejlesztésében és a magyar konyha nemzetközi népszerűsítésében is. 1928-ban az Országos Iparegyesület aranyérmével tüntették ki.
    
     Szakmai titka fia, Gundel Imre szerint: a nyersanyag és késztermék azonos minőségében, a kiváló gárdában, a folyamatos ellenőrzésben, a választék bőségében, változatosságban, a kreatív készségben rejlett, valamint abban, hogy ragaszkodott a nagy forgalom kicsi haszon elvéhez. Kellér Andor pedig így ír róla: "Minden vendéget egyforma kedvességgel üdvözölt, de görnyedés nélkül, nem a hasznát sóvárgó üzletember alázatával, hanem a vendéget szívesen látó házigazda figyelmességével."
    
     Az állatkerti éttermet 1949-ben államosították, majd a rendszerváltás után az ÁVÜ-től 1991 szeptember 21-én aláírt szerződéssel Ronald S. Lauder és Láng György amerikai állampolgárok tulajdonába került. A "Lángastronomia kft." vezetésével Gundel Étterem néven ma is működik az 1146 Budapest Állatkerti út 2. szám alatt.