Csáky Sándor
 
Szakács és szakíró volt. A szakmát 14 évesen kezdte tanulni. Először, mint konyhafőnök működött az újtátrafüredi Dr. Szontagh-Palace Szanatóriumban. Munkásságának elismeréseként számos aranyérmet kapott: 1910-ben az Első Magyar Szakácsművészeti és Rokonipari Kiállításon, 1912-ben Bécsben, valamint a "The Universal Cookery Food Association" által szervezett rendezvényen nyert aranyérmet. A Magyar Szakácsok Köre 1913-ban és 1914-ben jutalmazta ugyancsak aranyéremmel, majd 1926-ban Németországban értékelték színvonalas munkáját.
    
     Megírta a 800 oldalas "Huszadik század szakácsművészete" c. nagysikerű munkáját (első kiadása 1929-ben jelent meg saját költségén, munkásságának 25. éves jubileuma tiszteletére). Könyvében rövid történeti áttekintés után, felvonultatja a 20. században ismert és kedvelt ételfajtáknak gazdag tárházát a hidegkonyha repertoárjától a különféle édességekig. Beavatja az olvasót a terítés és a felszolgálás rejtelmeibe, a divatos amerikai italok készítési módjába. Szanatóriumi tevékenysége jogosítja fel arra, hogy összefoglalja a diétás konyha legfontosabb szabályait és felvonultassa a kímélő ételek gazdag választékát. Könyve értékét az is emeli, hogy a forrásmunkák megjelölése mellett receptjeit nevesíti, nem felejtkezik el kitűnő kortársairól, szakmai segítőiről, kollégáiról sem. Könyvének 3. bővített kiadása 1936-ban látott napvilágot.
    
     A második világháború után a Magyar Vendéglátóiparosok és Alkalmazottak Szakszervezetében (Bp. V. Sas u. 25.) "Ínyesmesteri alapismeretekből" főzőtanfolyamot szervezett. Esküvők, estélyek, ebédek, díszbüfék rendezését is elvállalta. Az 1930-as években a Margitszigeti Nagyszálló, a Margaréta és a Dália Szállodák, valamint a Piccadilly Étterem vezető konyhafőnöke is volt.
    
     Hitvallása volt: "?a jó szakácsnak állandóan tovább kell képeznie magát. Bővíteni kell elméleti ismereteit jó szakkönyvekből és az elméleti ismereteket gyakorlatba kell átvinnie a konyhában."