Az állóvizeket kedveli, de a síkságokon hömpölygő las-sú folyású vizekben is megtalálható; itt azonban inkább a holtágakban él. Társaságkedvelő hal, több-nyire csapatosan legelészik
a mederfenék növényzete között. A dévérkeszegraj állandó mozgásban van,lassan haladva szedegetik táplálékukat. Mivel a növény között turkálnak, jelenlétüket elárulják a felfelé szálló levegőbuborékok, a felkavart iszap. A fiatal dévérkeszeg nagyon hasonlít az ezüstös
balínra. Mindkét faj fiatalja ezüstös, meglehetősen jellegtelen. A fejlettebb, mintegy fél kilogramm súlyú
dévérkeszeg azonban sötétebb lesz, kissé felmagasodó háta bronzszínű, haloldala világos. Az ivarérett halak kimondottan magas hátúak, hátoldaluk közvetlenül a fej mögött kezd púposodni, s csak a hátúszó
vége táján kezd lejteni a fa-rokúszó felé. A farokúszó erősen villás, az alfelúszó hosszú,
pereme beöblösödő. A dévérkeszeg májusban ívik, ilyenkor sekély vi-zű hínárost keres fel. Násza a sötétedés
utáni órák-ban kezdődik; nagy a csapkodás, fröcskölés, fickán-dozás. A peték ragadósak, többnyire a növényzetre tapadnak. Az ivadék mintegy 14 nap múlva
úszik ki. Egy ideig a növényekre kapaszkodnak, majd plank-tonállatkákra vadásznak. Ha elegendő táplálékot ta-lálnak, s meleg a víz, akkor a fiatalok gyorsan fej-lődnek. A kifejlett példányok tekintélyes méretűek és súlyúak, így horgászati jelentőségük is halászati.